Pszichológia light

A legtöbbet használt közléssorompók 2.

2017. február 21. - fabian.attila

Meg akarunk hallgatni másokat, hogy értsük a problémáikat? Ennek ellenére nap mint nap azt tapasztaljuk, a legkevésbé se értjük egymást. Nem halljuk, mit akart a másik, mi a problémája. A nyitómondatok után megakasztjuk a másik mondanivalóját egy-egy közléssorompóval. Legutóbbi posztomban összeszedtem a legtöbbet használt közléssorompók egy részét. Folytatásuk következik. 

csend.jpg

Röviden újra a közléssorompóról: a fogalmat a világ Thomas Gordontól tanulta meg. Azért nevezik így, mert miután elhangzik, a beszélgetés megakad, lelassul. A közléssorompó a másik fél magatartásának az irányítására törekszik. Legtöbbször tudattalanul teszi ezt, de olykor nagyon is tudatosan. Egy olyan verbális gát és kommunikációs megállító tábla, amely megmérgezi az egyik fél mondanivalóját. A válaszok lassítják a problémamegoldást. A közléssorompós válaszokban benne van az üzenetet küldő megváltoztatásának szándéka. Thomas Gordon 12-féle közléssorompót szedett össze. (A közléssorompók példáit Thomas Gordon: VET: Vezetői Eredményesség Tréning című könyvéből vettem.)

Elismerés, egyetértés, karonfogva dicsérettel és hízelgéssel
Bár sokan azt gondolják, hogy a közléssorompó csak negatív lehet, egyáltalán nincs így. Egy pozitív közléssorompó, legyen az elismerés, egyetértés vagy dicséret, ugyanúgy közléssorompó, hisz megakasztja a másik fél gondolatmenetét, érzelemkifejezését és problémafelvetését. Nézzük ezt egy példán keresztül: Ma, a munkahelyemen konfliktusba kerültem a főnökömmel. Elmondtam neki, hogy mi a baj az egyik munkánkkal. Elkezdtem felvetni, hogy lehetne rajta javítani, amikor a főnököm ezeket reagálta:

Rendszerint nagyon jó az ítélőképességed. 
Intelligens ember vagy.
Nagyon sok tehetség van benned.
Komoly karrier csináltál most mégis...
Nem most kezdted a szakmát.
A kisujjadban van.

Címkézünk és megszégyenítünk
A fenti munkahelyi példánál maradva és újra negatív előjelre váltva: Meghallgatás helyett mindig jól jön némi címkézés és megszégyenítés, ha mindenképpen azt szeretnénk, hogy a másik bezáruljon. Miután elmondtam, hogy mi a baj és elkezdtem felvetni, hogy kellene megoldani, a főnökömtől ez a reakció érkezhet érkezhet:

Ravaszul gondolkodsz.
Úgy beszélsz, mint egy mérnök
Most aztán jól elrontottad.

Értelmezés, elemzés, diagnosztizálás
Egy párkapcsolatban könnyen előjöhetnek az ilyenfajta megszólalások. Például: egy ideje már túl sokat dolgozol, és bejelented a párodnak, hogy a közeljövőben is sok időt kell a futó projekteddel töltened. A társad megpróbálná elmondani, hogy mit gondol vagy érez ezzel kapcsolatban, viszont te két-három mondata után ilyesmiket mondasz: 

Azért mondod, mert mérges vagy.
Féltékeny vagy.
Neked tulajdonképpen arra van szükséged, hogy...
Mindig bajod volt a felettesekkel?
Jónak akarsz mutatkozni.
Neked üldözési mániám van.

Biztatás, bagatellizálás és vigasztalás
Sokszor használjuk ezt. Én azt gondolom, hogy ebben a legkevesebb a tudatosság. Legtöbbször hirtelen reakcióként adjuk, amikor például a másik bejelenti, hogy megcsalták, kirúgták, elválnak. Ilyenkor hangzanak el a következők:

Holnap másként érzed majd.
A dolgok jobbra fordulnak..
Hajnal előtt mindig sötét van.
Borúra derű..
Ne aggódj ennyire miatta..
Ez nem is annyira vészes..

Vizsgálódás, kikérdezés és faggatózás
Ennél a közléssorompó fajtánál gondolhatjuk, hogy milyen jó segítő kérdéseket teszünk fel a másiknak, amelyek segítik őt abban, hogy megfogalmazhassa válaszait. Két dolgot fontos szem előtt tartani: valószínűleg tudja, így a kérdések inkább fognak letámadásnak tűnni, ami garantálja a másik fél bezáródását. A másik: a segítő kérdéseknek is van egy technikája, módszertana, helye és ideje. Lehet, hogy ilyen esetekben jobb ezt szakemberekre bízni. Példák a kikérdezésre, faggatózásra:

Miért tetted ezt?
Mióta érzed ezt így?
Mit tettél a megoldás érdekében?
Kértél tanácsot valakitől?
Mikor vetted észre ezt az érzést?
Ki befolyásolt?

Figyelemelvonás, elterelés és tréfálkozás
Hasonló a bagatellizáláshoz és biztatáshoz. Nézzünk egy példát: Ha karon fogjuk a másikat, és azt mondjuk neki, gyere és menjünk csináljunk valamit, akkor sokat segítünk neki abban, hogy kibillentsük az adott a helyzetből. Valószínűleg ott és akkor az egy jó döntés lesz. Viszont, ha szeretnénk azt is, hogy ne csak egy rövid időre lökjük ki a fejéből az aktuális problémát, célszerű ezt is elhagyni. Lehetséges, hogy miután elmondta és megfogalmazta a benne lejátszódó gondolatokat, ő akar elmenni enni egyet, és elfelejteni az egészet. Időigényesebb hallgatni, de hosszabb távon kifizetődőbb. Ezek hangzanak el eltereléskor.

A jóra gondolj!
Próbálj meg nem gondolni rá amíg nem pihentesd ki magad
Menjünk ebédelni és felejtsük el az egészet.
Erről az jut eszembe amikor
Csak gondolod hogy problémáid vannak!

Minden olyan esetben, ahol közléssorompó helyet a figyelmet választjuk, az időigényesebb és nehezebb megoldás mellett voksolunk és lemondunk a másik megváltoztatásának igényéről és óhajáról. Egy közléssorompót adónak tudnia kell, hogy közléssorompója nem elfogadni, inkább megváltoztatni akarja a másikat. Azt is érdemes tudni, hogy egy-egy ilyen sorompó és a hozzá csapódott légkör nagyon hátráltatja a személyiségfejlődést és árt a lelki egészségnek is.

hallgatas.jpgAkkor mi a megoldás?
Úgy tűnik, hogy nem tudunk eredményesen megbirkózni a problémáinkkal, ha attól kell tartanunk, hogy bárki önkényesen változástatásra akar kényszeríteni minket. Ha fenyegetést, elemzést, elégedetlenséget, elnyomást esetleg vizsgáztatás tapasztalunk, bezárunk. Olyan ellenállást vált ki ez bennünk a változással szemben, ami gátolja az önálló megoldásához szükséges önkifejezést.

Mit tehetünk? Ha abban a szerepben vagyunk, hogy nekünk szeretnének elmondani dolgokat, akkor megpróbálunk, hogy nagy levegőt veszünk és csöndben, figyelmesen végighallgatjuk a másikat. A közléssorompó ellentéte az értő figyelem. Az értő figyelem azt jelenti, hogy úgy fordulok oda a másikhoz, hogy közben kizavarom a saját fejemből a mindenféle cikázó gondolatokat, ítéleteket, válaszokat és konkrét megoldási javaslatokat. Lenyelem és megtartom magamnak a fejemben lévőket. Közben azért valahogy visszajelzek, hogy valóban értem, hallom, amit mondd. Ez lehet egy rövid visszajelzés (értem, ühöm, aha) de lehet szavak nélkül is: fejbiccentéssel, szemkontaktussal. Az embernek nincs mindig annyi türelme, ideje és energiája, hogy folyton közléssorompók nélkül kommunikáljunk, de ha azt akarjuk, hogy a másikkal jobb kapcsolatban legyünk, ahhoz az első lépcsőfok a megértés és figyelem útján keresztül vezet.

A bejegyzés trackback címe:

https://pszichologialight.blog.hu/api/trackback/id/tr7412264902

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása