A gondolkodási hibákban az a közös, hogy mindenkivel megtörténik. Nem veszik figyelembe a nemünket, a korunkat vagy a státuszunkat. Fiatalt és topmenedzsert épp úgy érint, mint öreget és tapasztalt szakembert, a raktárostól, az orvoson át az amerikai elnökig. Rolf Dobelli egy olvasmányos és szórakoztató könyvben szed össze több mint 50 gondolkodási hibát. Ebből szedtem össze az én kedvenceimet, amelyekbe a legtöbbször belefutunk a munkánkban és a kapcsolatainkban.
Kontrollillúzió
A kaszinókban a legtöbb ember óvatosan dob a dobókockákkal, amikor azt szeretné, hogy kis szám legyen a végeredmény, nagy lendülettel pedig, amikor magasabb számra pályázik. Autóban, anyósülésen ülve, a vezető egy veszélyesebb szituációjakor, mi is nyomjuk jobb lábunkkal a nem létező fékpedált. Ezeket nevezzük kontrollillúziónak. A kontrollillúzió egy olyan tévedés, amiben azt gondoljuk, hogy valamit, ami fölött objektíven nézve nincs hatalmunk, ellenőrizni vagy befolyásolni tudunk.
Ha beteszünk embereket két terembe, amik csak abban különböznek egymástól, hogy az egyikben van pánikgomb - és ezekben a termekben folyamatosan növeljük a hangerőt, mert a hang által kiváltott fájdalomérzetet vizsgáljuk - akkor arra az eredményre juthatunk, hogy az emberek jelentősen nagyobb fájdalmat viselnek el ott, ahol van pánikgomb. Pedig a csavar itt jön: a pánikgomb fals. Ahogy sok országban a gyalogosátkelőn a jelző gomb, vagy a liftben az "ajtó ki" és "ajtó be" gomb is. Placebogombok, apró kontrollillúziók.
Ha beteszünk embereket két terembe, amik csak abban különböznek egymástól, hogy az egyikben van pánikgomb - és ezekben a termekben folyamatosan növeljük a hangerőt, mert a hang által kiváltott fájdalomérzetet vizsgáljuk - akkor arra az eredményre juthatunk, hogy az emberek jelentősen nagyobb fájdalmat viselnek el ott, ahol van pánikgomb. Pedig a csavar itt jön: a pánikgomb fals. Ahogy sok országban a gyalogosátkelőn a jelző gomb, vagy a liftben az "ajtó ki" és "ajtó be" gomb is. Placebogombok, apró kontrollillúziók.
Adódik a kérdés: uraljuk-e életünket? Valószínűleg nem annyira és nem úgy, mint ahogy gondoljuk. Ezért a kontrollillúziónál két dolgot fontos megjegyezni: az egyik, hogy fontosak: olvasson az ember gulág vagy holokauszt túlélőktől feljegyzéseket. Pusztán annak tudata, hogy némiképp befolyásolhatják a saját sorsunkat, segített nekik napról-napra túlélni. A másik pedig, hogy próbáljunk meg eldönteni, hogy mi az pár dolog, amit valójában uralhatunk. Összpontosítsunk azokra, a többit engedjük el.
Alapvető attribuciós hiba
Alapvető attribuciós hiba
Egy férfi megy az utcán, szeles időben. Mellette elhalad egy nő, akinek a kezében lévő irattartóból kicsúszik egy halom papír a földre. A férfi ránéz a nőre és a papírokra, majd hirtelen tovább megy. Mi történt? Miért nem állt meg, hogy segítsen? Sokkal többször gondolunk arra, hogy a férfinek a személyisége, stílusa, befelé fordulása, netán nemtörődömsége a kulcs a kérdés megfejtéséhez. Amennyiben mi is erre gondolnánk, beleesnénk abba a gondolkodási hiába, amit alapvető attribúciós hibának neveznek. Eszerint, ha magyarázatot kell adni valamire, akkor rendszerint túlbecsüljük a személyek befolyását és alulbecsüljük a külső körülmények hatását. Példánál maradva: Arra kevésbé gondolunk, hogy a férfi sietett, mert épp késésben volt egy tárgyalásról.
Az alapvető attribúciós hiba ellen jó, ha ellenőrző pontokat építünk ki a saját előítéletünk kiszűrésére. Ha munkánk során számos döntést kell hoznunk arról, hogy az emberek vajon mit miért tesznek, érdemes a döntések előtt megkérdezni magunktól, nem esünk e megint az attribúciós hibába?
Énvédő torzitás
Az alapvető attribúciós hiba ellen jó, ha ellenőrző pontokat építünk ki a saját előítéletünk kiszűrésére. Ha munkánk során számos döntést kell hoznunk arról, hogy az emberek vajon mit miért tesznek, érdemes a döntések előtt megkérdezni magunktól, nem esünk e megint az attribúciós hibába?
Énvédő torzitás
Ha egy cég kitűnő évet zár, az a cégvezető érdeme. Ha viszont rossz évet, akkor a túl erős euró, a kormányzat, a kínaiak, az amerikaiak, vagy a visszafogott fogyasztói hangulat áll a háttérben. Egy személyiségteszt kitöltőit véletlenszerűen jó és rossz jegyekkel értékeltek. Akik jó jegyeket kaptak, a tesztet megbízhatónak értékelték, akik rossz jegyet kaptak, a tesztet megbízhatatlannak gondolták. Röviden: a sikereket mi érjük el, a kudarcokat a körülmények és a külső tényezők a felelősek. Mi történik ilyenkor? Énvédő torzítás.
A párkapcsolatokban és házasságokban mind a férfiak, mind a nők úgy ítélik meg, hogy több mint 50 százalékban nekik köszönhető, hogy a kapcsolat működik. Mi az oka? Miért érzünk így? Sok magyarázat született, a legkézenfekvőbb: mert jó érzés. És a kár, amit okozunk magunknak, a legtöbb esetben kordában tartható. Ha ez nem így volna, az evolúció az elmúlt százezer évben már régen eltüntette volna ezt a gondolkodási hibát. Ennek ellenére az énvédő torzítások elég könnyen torkollnak katasztrófákhoz.
A párkapcsolatokban és házasságokban mind a férfiak, mind a nők úgy ítélik meg, hogy több mint 50 százalékban nekik köszönhető, hogy a kapcsolat működik. Mi az oka? Miért érzünk így? Sok magyarázat született, a legkézenfekvőbb: mert jó érzés. És a kár, amit okozunk magunknak, a legtöbb esetben kordában tartható. Ha ez nem így volna, az evolúció az elmúlt százezer évben már régen eltüntette volna ezt a gondolkodási hibát. Ennek ellenére az énvédő torzítások elég könnyen torkollnak katasztrófákhoz.
Mit lehet tenni az énvédő torzítással szemben? Mondják, hogy ha ez embernek vannak olyan barátaik, akik kendőzetlenül a szemükbe mondja az igazságot, akkor az nagy szerencse. És azt is, ha nincs barátunk, akkor biztos, hogy van legalább egy személyes ellenségünk. A módszer szerint át kéne lépni a saját árnyékunkat, meg kéne hívni az ellenségünket egy kávéra, és elmondatni vele őszintén a véleményét, magunkról. (Én ezt még sose próbáltam, ezért nem is javaslom. Szerintem a legtöbbünknek van egy barátja. Ha nincs, inkább érdemes szerezni egyet, az énvédő torzításon kívül is vannak előnyei. Ha valaki már kávézott az ellenségével úgy, hogy a téma ő volt, írja meg nekem a tapasztalatait.)
Csoportgondolkodás
Csoportgondolkodás
Előfordult már veled, hogy egy megbeszélésen megtartottad magadnak a véleményed? Gondolom. Amikor egy csoportban mindenki magában tartja a kételyeit, hogy tartsa magát egy vélt egyetértéshez, akkor csoportgondolkodásról beszélhetünk. Ilyenkor történik, hogy intelligens emberek ostoba döntéseket hoznak, amelyeket normális körülmények között a csoport egyes tagjai elutasítottak volna. Klasszikus példa Swissair 2001-es összeomlása, amikor az akkori cégvezető körül összegyűlt lelkes tanácsadók - az elmúlt időszak sikerein felbuzdulva - olyan erős konszenzusra jutottak, hogy a magas kockázatú terjeszkedési stratégia terve kapcsán senki nem mert hangot adni kételyeinek. Hasonlóan klasszikus csoportgondolkodási fiaskó Kennedy disznó-öbölbeli inváziója. És a sort a végtelenségig lehetne folytatni.
Irving James pszichológiaprofesszor számos, kudarccal végződő vállalkozást tanulmányozott. A következő közös vonásokat találta: egy elkötelezett csoport tagjai a csapatszellem jegyében különféle illúziókat táplálnak, aminek nincsenek is tudatában. Ilyen a sérthetetlenségükbe vetett hit: ha a vezérünk/vezetőnk és a csapatunk meg van győződve róla, hogy a terv, a stratégia működik, akkor a szerencse is a mi oldalunkon fog állni. A másik tévedés: az egyetértés illúziója. Ha a többiek mind azonos véleményen vannak, akkor az én eltérő véleményem lesz a téves. Lássuk be, senki nem akar ünneprontó lenni, aki megbontja az egységet, és hát végül is boldogok vagyunk, hogy egy csoporthoz tartozunk.
Mi a tanulság? Ha egy elkötelezett csoport tagjai vagyunk, amelyben mindenki, mindenben egyetért, akkor se hallgassuk el a különvéleményünket, még ha nem is hallják szívesen. Kérdezzünk rá a ki nem mondott kételyekre. Ha mi vezetjük a csoportot, akkor tegyünk meg valakit az ördög ügyvédjének. Nem lesz a csapat kedvence, de ő lehet a legfontosabb tagja.
Cselekvés iránti elfogultság
Irving James pszichológiaprofesszor számos, kudarccal végződő vállalkozást tanulmányozott. A következő közös vonásokat találta: egy elkötelezett csoport tagjai a csapatszellem jegyében különféle illúziókat táplálnak, aminek nincsenek is tudatában. Ilyen a sérthetetlenségükbe vetett hit: ha a vezérünk/vezetőnk és a csapatunk meg van győződve róla, hogy a terv, a stratégia működik, akkor a szerencse is a mi oldalunkon fog állni. A másik tévedés: az egyetértés illúziója. Ha a többiek mind azonos véleményen vannak, akkor az én eltérő véleményem lesz a téves. Lássuk be, senki nem akar ünneprontó lenni, aki megbontja az egységet, és hát végül is boldogok vagyunk, hogy egy csoporthoz tartozunk.
Mi a tanulság? Ha egy elkötelezett csoport tagjai vagyunk, amelyben mindenki, mindenben egyetért, akkor se hallgassuk el a különvéleményünket, még ha nem is hallják szívesen. Kérdezzünk rá a ki nem mondott kételyekre. Ha mi vezetjük a csoportot, akkor tegyünk meg valakit az ördög ügyvédjének. Nem lesz a csapat kedvence, de ő lehet a legfontosabb tagja.
Cselekvés iránti elfogultság
A tizenegyest rúgó focisták harmadrészt a kapu közepébe, harmadrészt balra, harmadrészt pedig jobbra lőnek a statisztikák szerint. Ennek ellenére a kapusok nagyjából fele-fele arányban vetődnek jobbra és balra. Elég ritkán maradnak középen, holott kb 33 százalék az esély, hogy oda érkezik a labda. Miért? A válasz ismét egy gondolkodási hibában keresendő, amit úgy neveznek, hogy cselekvés iránti elfogultság. Magyarul: tenni akarunk valamit, még akkor is, ha nincs értelme. A cselekvés iránti elfogultság főleg akkor jelentkezik, amikor egy helyzet új vagy bizonytalan.
Jó példa erre a friss tőzsdéző vagy az újonc rendőr. Előbbi hiperaktivitást mutat, utóbbi sokkal többször avatkozik közbe, mint idősebb és rutinosabb kollégái. Mindez amiatt, mert a társadalom többre értékeli az ész nélküli cselekvést az értelmes kivárásnál.
A cselekvés iránti elfogultságot az evolúciós pszichológiával magyarázzák. Eszerint kifizetődőbb volt futni és cselekedni, mint kivárni és gondolkodni. A mai világ (szerencsés esetben) inkább díjazza az aktivitással szemben a világos gondolkodást, de nehezünkre esik átállni. Ennek a gondolkodási hibának az a tanulsága, hogy ha a helyzet nem világos, akkor várjunk ki, fogjuk vissza magunkat. Mert sokszor túl gyorsan és túl sokszor cselekszünk.
Holdudvarhatás
A cselekvés iránti elfogultságot az evolúciós pszichológiával magyarázzák. Eszerint kifizetődőbb volt futni és cselekedni, mint kivárni és gondolkodni. A mai világ (szerencsés esetben) inkább díjazza az aktivitással szemben a világos gondolkodást, de nehezünkre esik átállni. Ennek a gondolkodási hibának az a tanulsága, hogy ha a helyzet nem világos, akkor várjunk ki, fogjuk vissza magunkat. Mert sokszor túl gyorsan és túl sokszor cselekszünk.
Holdudvarhatás
A kedvenc gondolkodási hibám a holdudvarhatás. A holdudvarhatás azt jelenti, hogy egyetlen szempont, tény vagy tulajdonság miatt automatikusan következtetünk olyan dolgokra is, amelyekre maximum feltételezéseink lehetnek.
Példát nézve a személy egyetlen tulajdonsága: szépsége, státusza, életkora olyan erős pozitív vagy negatív benyomást kelt bennünk, hogy "túlragyog" minden mást és torzítja az összhatást. Emiatt van, hogy a magasabbakról azt gondoljuk, hogy okosabbak, vagy hogy a szép emberek jobb karriert futnak be, mivel őket a szépségük miatt kedvesebbnek, okosabbnak és becsületesebbnek is gondolják.
Példát nézve a személy egyetlen tulajdonsága: szépsége, státusza, életkora olyan erős pozitív vagy negatív benyomást kelt bennünk, hogy "túlragyog" minden mást és torzítja az összhatást. Emiatt van, hogy a magasabbakról azt gondoljuk, hogy okosabbak, vagy hogy a szép emberek jobb karriert futnak be, mivel őket a szépségük miatt kedvesebbnek, okosabbnak és becsületesebbnek is gondolják.
A holdudvarhatás teljesen elhomályosítja a látásunkat, pozitív vetülete pedig a szerelem: teljesen oda vagyunk a másikért, ezért annak csak a jó tulajdonságait látjuk, azt is felnagyítva. A szerelmet kivéve, figyeljünk a holdudvarhatásra. A világklasszis komolyzenei zenekarok például függöny mögött játszatják a tagjelölteket, ezzel kerülve el, hogy figyelembe vegyék a jelentkező nemét, korát, kinézetét és származását.
