Van, amikor nem tudjuk elviselni a valóságot, és a pszichénk különböző módszerekkel eltorzítja azt. Biztos hallottad már, hogy te most elfojtasz, vagy kivetítesz. Esetleg tagadsz, vagy hasítasz. Mik ezek, és miért csináljuk? Ezek az elhárító, vagy más nevükön én-védő mechanizmusok. Nézzük őket. #alapok.
Mik is ezek valójában?
Erős szorongás, stressz vagy egyéb domináns és életünket befolyásoló tényezők hatására két választ adhatunk: erőfeszítéseket teszünk a racionális problémamegoldásra, vagy torzítunk. Előbbi nagyon hatékony, utóbbit viszont gyakrabban csináljuk. Ilyenkor a tudatalattink olyan technikákat és trükköket dolgoz ki, ami segít abban, hogy könnyebben megküzdhessünk a szorongásainkkal. Az énünknek védelemre van szüksége, ezért létrehozzuk az elhárításokat.
Az életnek mennie kell tovább
Azért csináljuk ezt, mert különben nem tudnánk elviselni a szorongást, ami ezzel jár. A psziché szempontjából a legfontosabb, hogy túléljünk, folytatódjon az élet. Széles skálán alkalmazzuk ezeket az elhárításokat és legtöbbször észre sem vesszük. Szélsőséges példák erre: halál, válás, munkahely elvesztés, de ennél hétköznapibb esetekben is torzítunk: vitákban, vagy amikor az önmagunkról alkotott elképzeléseinket, véleményeinket mondjuk el. Az énvédő mechanizmusok nagy hátránya, hogy eltorzítják, átalakítják és meghamisítják a valóságot. Ennek szélsőséges példáit láthatjuk egy bántalmazó családon belül élő nőnek, aki "szemet huny" afelett, hogy a társa bántalmazza őt, vagy a gyerekeit.
Freud 2.0
Az énvédő mechanizmusok elméletét Anna Freud, Freud lánya dolgozta tovább. Anna, apja nyomán megalkotta az olyan főbb elhárításokat, mint a a tagadás, az elfojtás, a kivetítés, azonosulás. Később más pszichológusok alakítgatták ezt a listát és a torzításokat csoportokba, struktúrákba rendezték. Most a leggyakoribbakat vesszük végig és egy következő blogbejegyzésben rövid megoldásokat is írunk hozzájuk.
Tagadás
A tagadás egy esemény vagy állapot elutasítása. A vágyak jelentéktelenítése, a zavaró érzések száműzése a tudatból. Ha valaki ezek létét szóba hozza, a tagadó igazságtalan vádként éli ezt meg és dühöt vált ki belőle. A tagadás távolságot tart az egyén és élményei között, de nem old meg problémákat. Egyik leghétköznapibb példa, amikor az alkoholisták tagadják függőségüket.
Elfojtás, elfelejtés
Ennek lényege, hogy a félelmet vagy fájdalmat okozó emlékeket utasítjuk ki a tudatból. Lehet tudatos is. (próbálunk nem gondolni rá, hogy elfelejtsük.) Két jellegzetessége, hogy egyrészt az elfojtás tárgya függ a felettes énben található értékektől valamint attól, hogy milyen tettek érdemelnek büntetést, másrészt az elfojtás sosem tökéletes (pl. elszólások) ez esetben részleges elfojtásról beszélünk.
Kivetítés (projekció)
Saját el-, vagy fel nem ismert érzéseinket másoknak tulajdonítjuk, vagy másokban véljük meglátni. Ennek az a haszna számunkra, hogy az önmagunkban elfogadhatatlannak látott dolgokat elrejtsük, de közben mégiscsak kifejezésre jutnak. Két célja van a kivetítésnek: az egyik, hogy felszínre hozza az ösztönén vágyait, másrészt ezzel felszabadítson olyan energiákat, amiket az elfojtás felemésztene.
via GIPHY
Racionalizáció
Ez egy olyan torzítás, amikor szembenézés, átgondolás és önkritika helyett érvekkel támadjuk a negatív véleményeket. Megkérdőjelezzük az állítás hitelességét vagy valóságosságát. Olyan szemellenzőt keresünk hozzá, ami az elképzeléseinkkel összhangban van.
Hasítás
Egy primitívebb mechanizmus, leggyakrabban a tagadással és kivetítéssel társul. Leegyszerűsítően "feketének vagy fehérnek" látja a világot azért, hogy elkerülje a helyzetek bonyolultságából származó feszültséget. Ennek megfelelően két részre osztja a világot: „jók”-ra és „rosszak”-ra. A "jók"-ban megbízik, ez biztonságérzetet nyújt neki, a negatív csoport felé tanúsított bizalmatlanság pedig szintén a biztonságérzetet szolgálja.
Reakcióképzés
Az önmeggyőzés egyik módja. Úgy hatástalanítjuk a késztetéseinket, hogy ellenkező irányú motivációt fejezünk ki. Gyakran nehéz eldönteni, hogy reakcióképzésről vagy valós érzelmekről van szó. Érdemes megvizsgálni a reakció erősségét. Ha nagyon erős túlzásokba esünk, akkor elhárító mechanizmusról beszélhetünk. Ilyen például ha a szerelmünk hibáit erényeknek kezdjük el tekinteni.
A regresszió és a többiek
És a többiek a teljesség igénye nélkül: azonosulás, bevetítés, regresszió, elszigetelés, reakcióképzés, fantáziálás, visszaesés, átlényegülés, tünetképzés, intellektualizáció, megkapaszkodás, szublimáció, önbódítás és leárnyékolás, szerepjátszás és tehetetlenség-nyilvánítás, érzelmek körülpáncélozása, eltolás-átvitel, elvétések, elkerülés, vicc és a sajnáltatás.
Hogyan tehetünk ezek ellen? Erről szól majd a következő rész.
