Van egy jó adag mítosz az introvertáltakról. Csokorba szedtem a hét legkedveltebbet.

Az introvertáltak szégyenlősek és félénkek.
Bill Gates? Na, látod. A szégyenlősség azt jelenti, hogy valaki egy társas helyzetben fél attól, hogy mások hogyan ítélik meg. Az introvertált viszont nem fél, egyszerűen csak nem akar annyi időt tölteni ezekben a társas helyzetekben.

Az introvertáltak betegek.
Ez nagyrészt genetikailag vele született személyiségjegy, ami nagyjából 40-50% százalékban felelős ezért, amilyenek vagyunk. Ehhez hozzájön még a nagyjából 20% szocializáció.

Az introvertáltak antiszociálisak.
Az introvertáltak is szeretnek emberek társaságában lenni, csak kicsit másképp, mint az extrovertáltak. Legjobban kiscsoportban töltik a társas idő legnagyobb részét. És nagyon élvezik.

Az introvertáltak depressziósak.
A legtöbb extrovertált szemüvegen keresztül az egyedüllét egyenlő a magánnyal és szomorúsággal, ennek megfelelően egy extrovertált nagyon nehezen fogja megérteni, hogy egy introvertált hogyan képes órákat egyedül tölteni, úgyhogy se nem szomorú, se nem magányos.

Az introvertáltak alkalmatlanok a sikerre és rossz vezetők.
Warren Buffett, J. K. Rowling, Eleanor Roosevelt, Rosa Parks, Albert Einstein, Abraham Lincoln és Mahatma Gandhi mind introvertáltak voltak, szóval hátrább az agarakkal. Szokás a 2008-as gazdasági válságot az extrovertáltak nyakába varrni, mert harsányak, vakmerőek, sokkal kockázatvállalóbbak és felelőtlenebbek, mint az introk. De mivel nem szeretnék introvertált propagandát csinálni, ezért próbálok igazságos lenni a kérdésben: békeidőben sokkal jobbak, mint az extrovertáltak.

Az introvertáltak azért nem beszélnek, mert nincs miről.
Az introvertáltakat kevésbé érdeklik az időjárás, vagy a hol voltál nyaralni kérdése, helyette szívesebben kérdezi meg, hogy mi nem működött jobban stb. Tehát az általános kérdések helyett sokkal inkább érdeklik őket a mélyebb összefüggések.

Az introvertáltak unatkoznak társaságban és amúgy is unalmas emberek.
Nem unatkoznak, figyelnek, de tény, hogy sokkal többet vannak a saját fejükben, és kevesebbet foglalkoznak a külvilággal. Nem unalmasak, egyszerűen mások érdeklik őket, mint az extrovertáltakat. Ennyi.

Érdemes félretenni az előítéleteinket és átsétálni a másik térfélre. Az introvertáltaknak is. És amíg ez megtörténik, addig az ambivertáltak csak egy kávét kérnek. Jó felfedezést.

(Az írás elkészítéséhez Susan Cain: Csend című könyvét használtam fel.)